Mindig kell egy barát és/vagy coach?!

Azoknak, akik szkeptikusan tekintenek a coachingra, leggyakrabban az az első érvük, amiért szerintük 'nekik nincs szükségük egy coachra', hogy van egy jó barátjuk/barátnőjük/férjük/feleségük/testvérük, akivel mindent meg tudnak beszélni, és akire mindig támaszkodhatnak, ha szükség van rá, ráadásul még fizetniük sem kell érte.

Ez valóban nagy érték a mai világban, ugyanakkor ez nagyjából olyan, mintha azt mondanánk, nincs szükségünk kanálra, mert már van egy késünk. De vajon sikerült-e már valakinek levest ennie késsel? Valószínűleg nem, hiszen a kanál és a kés is külön-külön célokra lettek kitalálva.

Ugyanez igaz egy baráttal vagy hozzátartozóval folytatott beszélgetésre és a coachingra: mind a kettő más célra van.

Természetesen mindkét helyzetben hasonlót élünk át. Átgondoljuk, elmondjuk életünk történéseit, esetleg még az érzéseinkről is beszélünk, vázoljuk a dilemmáinkat, félelmeinket. Az alapvető és legnagyobb különbség azonban abban rejlik, hogy a másik fél mit lát, mit hall meg mindebből, majd pedig mit és hogyan reagál.

Egy olyan ember ugyanis, aki (baráti, testvéri vagy romantikus) érzéseket táplál irántunk, nem tud objektíven tekinteni ránk. Tudja, mik az érzékeny pontjaink, ezeket a témákat általában kerüli is a velünk folytatott beszélgetésben, hiszen tudja, hogy indulatosan reagálnánk. Ezeket a beszélgetéseket gyakran áthatják kognitív torzításaink (pl. túláltalánosítás, negatív szűrő) is, melyekben a másik, sokszor tudattalanul is, de megerősít bennünket, mivel nincs megfelelő szaktudása erről a jelenségről. 

Az, akivel közeli kapcsolatban állunk és elég régóta ismer minket, sokszor nem is a jelenlegi énünket látja bennünk, hanem azt a személyt, akit évekkel azelőtt megismert, megszeretett. Ilyenkor, ha egy jelenlegi nehézségünkről, gondunkról beszélünk, gyakran felidéződnek évekkel ezelőtti ballépéseink, jönnek az 'én már akkor is elmondtam neked, hogy' kezdetű reakciók, amik nem előre visznek, hanem visszarántanak a múltba; és bármennyire is jót akar nekünk a másik, ezzel a hozzáállással nem jutunk egyről a kettőre. Sokan azt gondolják, azzal tudnak segíteni, ha 'egy jó tanácsot' adnak nekünk, ha elmesélik, ők mit tettek, mikor szerintük hasonló helyzetben voltak; majd elmondják, szerintük nekünk mit kellene tennünk.

Ezek viszont sajnos beárnyékolják a mi saját megoldásunkra vonatkozó ötleteinket, elviszik a fókuszt a mi helyzetünkről az ő 'siker sztorijukra'.

Természetesen ennek létezik az ellenkezője is: a másik csak annyit mond, hogy 'ezt neked kell tudnod', 'ezt én nem dönthetem el helyetted'; majd lezártnak tekintve a témát elkezdi más irányba terelni a beszélgetést. Ez talán annyival jobb, hogy legalább a határokat tiszteli az illető, viszont segítséget ez sem jelent a nehézségünket, dilemmánkat illetően.

Egy coach ezzel szemben teljesen objektív tud lenni, hiszen vele nem nyaraltunk együtt a Balatonon, nem mentünk együtt bulizni. Ő azt látja bennünk, amik jelenleg vagyunk; abban a pillanatban, mikor leülünk vele szemben, s abban támogat minket, hogy felfedezzük, mit hozhatunk ki magunkból a jövőben. Nem fogja ránk erőltetni a saját sztorijait, tanácsait, hanem szakszerűen kísér minket, hogy felfedezhessük saját megoldásainkat, rátalálhassunk belső erőforrásainkra. Egy jó coach eközben tükröt is tart elénk, és tényszerű visszajelzéseinek köszönhetően megtudhatjuk, mit mutatunk magunkból, hogyan látnak minket mások. Egy profi coach nem engedi meg, hogy az ülés egy hétköznapi beszélgetéssé váljon, hanem végig tartja a fókuszt és a tempót, melynek köszönhetően a célt, melyet előzetesen kitűztünk, nem veszítjük (sem ő, sem mi) szem elől. Ráadásul nem csak a célon tartja a figyelmünket, hanem specifikus eszközökkel és módszerekkel segít akciótervet készíteni, hogy el tudjuk érni a célunkat. Ezen felül, s talán ez a legfontosabb, egy coach nem ítélkezik, nem nyilvánít véleményt sem rólunk, sem arról, amit megosztunk vele. Minden információt bizalmasan kezel, s egész idő alatt abban támogat minket, hogy a helyzetünket mi oldjuk meg. Ezzel a hozzáállással pedig abban is segít minket, hogy mélyebb önismeretre, erősebb önbizalomra tegyünk szert, és kialakíthassuk saját megküzdési stratégiánkat. Egy eredményes coaching folyamat végén új távlatok nyílnak meg előttünk, új lehetőségeket és összefüggéseket fedezünk fel, s ami a legfontosabb, az életünkön saját erőnkből tudunk változtatni.

Egyszerűen fogalmazva egy coaching folyamatnak mindig mi vagyunk a főszereplői, akiről, és akiért a folyamat van.